2010.május 30.-án, pünkösd utáni vasárnap hálaadó istentiszteletre és  ünnepi műsorra gyűlt össze Barátos népe. A Kultúrház feljavításának hosszú folyamatában egy pillanatra megálltunk és számba vettük, felleltároztuk az eddigi munkálatokat.

Erre az ünnepi leltározásra azért került sor, mert gyülekezetünkbe látogatott a moordrechti testvérgyülekezet 27 tagú csoportja. A látogatás időpontját már egy évvel ezelőtt bejelentették, és abban a reményben tervezték az ideutazást, hogy a Kultúrház 100%-osan felújított formáját tekinthetik meg. Időközben ugyan kiderült, hogy az anyagi keret nem teszi lehetővé a tervezett munka befejezését és a teakonyha és mellékhelységekből álló rész felépítése még várat magára. A Kultúrház nagyterme azonban telje díszben pompázott és magába tudta fogadni mind a vendégeket, mind pedig Barátos népének több mint 150 fős érdeklődő csoportját.

A délelőtti istentiszteleten II. Mózes 3,11-12 verseiből hallottuk az Igét. A prédikáció tiszta és világos szavakban tette érthetővé, hogy mennyire fontos az önfeláldozó szolgálatot helyezni első helyre életünkben.

A folytatásban Erik Schipper, a moordrechti gyülekezet lelkészének köszöntő sorait olvasta fel Wil Verdold. Ezután meghallgathattuk Wil néni magyar nyelven mondott köszöntő beszédét, amelyből megtudtuk, hogy tekintettel összegyűlt éveire, úgy érzi meg kell állnia abban a szolgálatban, amelyet mint a moordrechti gyülekezet Barátosért fáradozó csoportjának egyik tagja végzett hosszú időn keresztül. A szolgálatban való megállás azonban nem jelenti a kapcsolatok megszüntetését – mondta Wil néni, aki reméli, hogy még sokszor Barátosra látogathat férjével Wim bácsival együtt.

Délután 3 órakor kezdődött az ünnepi műsor a Kultúrházban. Bóné S. Barna lelkipásztor köszöntő beszéde után meghallgattuk Tánczos Olga nyugdíjas Magyar tanár összefoglalóját a kultúrotthon történetéről. Az előadás tényszerűsége, eleven és friss stílusa elárulta, hogy előadójának tudása és közösség iránti szeretete követendő példaként kell, hogy lebegjen minden barátosi előtt. Ezt követően Bóné Barna lelkipásztor ismertette a kultúrház javításának egy évre visszatekintő történetét. Eladása során alkalmat adott  a közönségnek, hogy kegyelettel emlékezzenek a szeptemberben hirtelen elhunyt Kovács István építőmesterre, aki 2009 tavaszán még nagy odaadással vállalta a renoválási munkálatokat.

A rövid, de színvonalas kultúrműsort a helyi gyermek és felnőtt fúvószenekarok zeneszámai, a Kovászna-vajnafalvi református énekkar zsoltárai, Kádár Edit népdalai, Nagy Antónia szavalata, valamint Bucsi Beáta és Kelemen Márton közös énekszáma biztosította.

Az ünnepi műsor fénypontja a díszoklevelek átadása volt. Bóné Barna lelkipásztor és Mircse Ferenc számadó gondnok a presbitérium nevében díszokleveleket adott át három moordrechti vendégnek. Az oklevél értelmében Wil Verdold, Bep van Meteren és Anton Blanken a gyülekezet tiszteletbeli tagjai lettek.

A két faliszőnyegből és Háromszék látnivalóit bemutató angol nyelvű albumból álló ajándék átadása következett, Anton Blanken és Arjan van der Mark köszöntő és értékelő szavai után átadták az együttműködési megállapodás magyar és angol változataival készült, fényképekkel díszített kompozíciókat.

A gyülekezet lelkipásztora záró beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkának folytatódnia kell, hogy az eredeti tervek szerint minden feltétel biztosított legyen arra, hogy a hely valóban az anyanyelv, a művelődés, a megmaradás és a magyar jövendő bástyája lehessen. Jelképesen átadta az épületet a „forgalomnak” és az ünnepi alkalom a magyar, székely és holland himnuszok eléneklése után szeretetvendégséggel zárult.