A régi parókia a templom tőszomszédságában található üres egyházi telken volt. Ettől északra ugyanezen a telken volt a kántori lakás is.

    Az egyházközség 1864-ben megvásárolta a császári és királyi kormánytól azt a telket épületekkel együtt, amelyen ma a papilak áll.

    Eléggé ismert tény, hogy 1764-ben megszervezték „vérrel és vassal” a határőrséget (Mádéfalvi veszedelem). A határőrség keretén belől egy huszárezred mellett két gyalogezredet szerveztek. A II. gyalogezred parancsnokságának székhelye Kézdivásárhely volt. Ezen ezreden belül a hatodik század parancsnoksága Barátoson székelt, a mai parókia telkén.

    Az 1864-ben megejtett vásár után nem lehet tudni, hogy mikor hagyták fel a régi lelkészi lakást. Annyi azonban megállapítható, hogy 1882-ben a lelkipásztor már a volt századparancsnoki lakásban lakik. E téren azonban Szabó Dezső, az író másként vélekedik.

    A mai parókia 1910-ben épült. Építője a málnásfürdői Juliáni Anta vállalkozó volt.